A közelmúltban baráti társaságban beszélgettünk a feltétel nélküli alapjövedelem kérdéséről. Az első reakciók ösztönösen a következők voltak:

• Ha mindenki kap alapjövedelmet, akkor senki nem fog dolgozni…

• Miből lesz rá rénz? stb…

Azután rájöttünk néhány alap összefüggésre.

Az alapjövedelem, ha csírájában is, de már most is létezik, csak nem így nevezzük. A finnek most vezették be 2000 fő számára kísérletként. A nyilatkozó szakember így jellemezte a helyzetet: van kb. százféle szociális juttatásunk, amit most kiváltunk egy juttatással…

De ha a közmunkára gondolunk, akkor ott is gyakran olyan munka jelenik meg, ami munkának ugyan munka, de nem azzal a produktivitással működik, mint a “normális” munka, vagyis kvázi alapjövedelem a juttatás, hiszen rendszeren belüli munkanélküliség finanszírozás.

A másik nyomós érv az volt, hogy az emberek nem fognak dolgozni. Gyorsan rájöttünk, hogy az emberek egy jelentős része már most sem dolgozik. Függetlenül attól, hogy van-e munkahelye, vagy sem. Vagyis ebben nem várható nagy különbség, hiszen aki nem akar dolgozni, az most sem dolgozik. Aki viszont szeretne valamit elérni az életében, az most is tesz érte.

De miből lenne rá pénz? Egyrészt ha a finneknél a szézféle szociális juttatást kiváltják eggyel, akkor el lehet képzelni, hogy mennyi bürokratikus és egyébként felesleges munkát lehet megtakarítani, hiszen a százféle szociális juttatás mindegyikének megvan a maga apparátusa, adminisztrációja.

Igen-igen, lehet erre mondani, de milyen az a jövő, amit a HR-esek vetítenek elénk, akik azt mondják, hogy a jövő munkahelyei esetében nem a megszokott munkahelyekre, hanem közösségekbe fogunk járni, ahol a mai munkafogalom is megszűnik. Ettől sokan megijednek, talajvesztésként élik meg ezt a gondolatot. Valójában csupán az értelmetlen önmagát fenntartó öncélú munka szűnik meg és veszi át a helyét valami más. Valami olyan dolog, ami jelen van ma is.

A távmunka sokaknak misztikus lehetőség, pedig a napi gyakorlat szintjén végezzük. Ha beleütközünk egy problémába, a kérdést bedobjuk a közösségi média valamely felületére, hátha tudja valaki a választ? Vagy éppen valamelyik üzenetküldőn keresztül kérünk segítséget. És napok is eltelhetnek úgy, hogy az online felületek képezik a munka alapját.

Akik aktívak a civil életben, azok ma is jelentős társadalmilag hasznos tevékenységet végeznek külön juttatás nélkül is. Vagyis az értelmes, az életet jobbítani akaró munka ma is jelen van.

Szociális rendszerünkben már ma is jelen van az a forrás, amely az alapjövedelem alapja lehetne. Napi életünkben pedig ma is végzünk ellenszolgáltatás nélküli, társadalmilag hasznos tevékenységet.

Ha látjuk a ma is működő aktivitásokat, amelyek csírái a közeljövőnek, akkor már nem is tűnik annyira radikálisnak ez a néhány változás. A különbség az arányokban van. Az arányváltoztatás pedig átmenet egyik állapotból a másikba.