Ha szervezeti keretek között egy munkatárs egy nagyságrenddel nagyobb feladatot kap, mint amit megszokott, az vajon mit jelent? Hozzáállástól és voltaképpen a belső motivációtól függ. A munkavállalót ez kizökkenti a megszokott kerékvágásból. Többletmunkát jelent neki, ami több feladat, több felelősség és voltaképpen több nyűg. Mert "miért kell mindig bonyolítani az életünket, minden jó úgy, ahogy van, ahogy tavaly csináltuk". Nem volt siker? Nem baj, hiszen az a “megoldás” van begyakorolva, vagyis az a “megoldás” létezik. A lehetőség az nem létezik, olyan nincs is.

A lehetőség az mindig valami olyasmi, aminek nincs kitaposva az útja, a lépések nincsenek begyakorolva. A lehetőségnek mindig van egy kiindulópontja: a felismerés. Annak a felismerése, hogy valami ami eddig működött, az már nem, vagy nem úgy működik, mint tegnap. Megváltozott a környezet, az érdeklődés, a szükséglet. Persze ezek a változások általában nem gyorsan történnek, ezért könnyen beleragadunk a begyakorolt rutinokba.

A lehetőség a változás felismerésénél kezdődik. Ha megváltozik a környezet, a gondolkodás, az élethelyzet, vagy bármi, akkor már az amit addig megvalósítottunk, mást fog jelenteni. Ami eddig érdekes volt, az ma már érdektelen. Ami megoldás volt, az már akadály. A statikus gondolkodás nem érti, hogy mi történt, hiszen mindent éppen úgy, vagy jobban végzünk, mint az előző években, hónapokban. 

Amit teszünk, az lehet, hogy ugyanaz, de a környezet, amibe be van ágyazódva az már más és ez a változás képes mindent megváltoztatni. A környezet, vagy körülmények változása mindig máshova helyezi a hangsúlyokat. Az új helyzet új problémákat, új feladatokat, voltaképpen új lehetőségeket vet fel. Viszont ahogy a változás is kezdetben csendben, észrevétlenül történik, úgy az új helyzet is eleinte láthatatlan. Ha hosszútávon nem tudjuk kezelni a változást, akkor az egyre hangosabb, harsányabb lesz, szélsőséges esetben (az összeomlás körül) már egészen üvöltővé válhat.

Az igazi nyertesek mindig azok, akik még a csendes szakaszban képesek felismerni a változást, az új problémákat és új megoldási lehetőségeket.

A lehetőség útja nincs kitaposva. Az érzékeny észlelés viszont ezer csáppal képes rátapadni a lehetőséget létrehozó változásra. Ez az érzékenység képes az új út kockázatát csökkenteni.

És ez a képesség valamiféleképpen a jelenségek összefüggéseinek meglátására alapozott “jövőbelátó” képesség. Persze ez nem valós jövőbe látás, csupán annak a képessége, hogy az átlagnál érzékenyebb észlelő már akkor képes dekódolni a változás mibenlétét, amikor a többség még a változás tényét sem észleli. Ez a felismerés nyitja meg a lehetőségek sorát.

A lehetőségek felismerése tehát midig a továbblépés, az emelkedés eszköze is. De ezt csak a rendszer összefüggéseire figyelő a jelen változásait fürkésző és a jövő lehetőségeit kereső munkatársak képesek elérni. A többiek számára az új lehetőség az mindig masszív szivatás.